Az Andoktól Indiáig – A tonik története
Előző fejezetünkben megismerkedhettetek a gin és a tonik találkozásával, de azt nem részleteztük, hogy napjaink egyik legkedveltebb szénsavas üdítőitala miből is áll.
Az egész egy őserdőben kezdődött
A hagyomány szerint a tonik alapjául szolgáló kinint a 17. században fedezték fel a malária ellenszereként. A legenda szerint egy spanyol nemesasszony, a perui királyi helytartó felesége, Chinchona grófné a maláriától megbetegedve magas láztól szenvedett, és gyógynövények, valamint az Andokban növő kínafa kérgének keverékét kapta a jezsuita papoktól. A grófné csodával határos módon hamarosan meggyógyult, a gyógymódot pedig róla nevezték el „cinchonának”.
Mindez azonban csak egy olyan legenda, amit a spanyolok előszeretettel mesélnek, a valóságban azonban Peru, Bolívia és Ecuador őslakosai mutatták meg a fát a spanyol jezsuitáknak. Amit biztosan tudunk, az az, hogy az andoki lázfa (a híres tonik márka is erről kapta a nevét) mára milliók életét mentette meg, és az 1640-es években már Európában is a malária gyógymódjaként ismerték.
A szintetikus kinin és a COVID
Ma már a kininnek vannak szintetikus változatai is, például a hidroxiklorokin, amely 2020-ban akkor szerzett hírnevet, amikor Trump volt amerikai elnök a koronavírus gyógymódjaként üdvözölte. A súlyos mellékhatások kockázata miatt a hatóanyag biztonságosságát azóta is vizsgálják, azt tilos orvosi felügyelet nélkül alkalmazni vagy vény nélkül kiadni.
De hogy került a kinin Indiába?
Mivel a gyarmatokon élő európaiak rettegtek a maláriától, és a kinin egyre értékesebbé vált, a briteknek sikerrel járt az a kihívást jelentő törekvése, hogy a lázfát Indiában ültessék el, hogy ne kelljen nagy mennyiségben importálniuk a gyógyszert. A történet pedig innentől már ismerős lehet: mivel a kinin természetes állapotában nagyon keserű, a gyarmatosítók némi cukorral és szódával keverték össze a gyógyírt, így jött létre az első tonikvíz.
A ma ismert szénsavas tonik születése
Az első szénsavas vizet egy J. J. Schweppe nevű férfi állította elő kénsav és kréta vízben történő feloldásával. Ő ugyanaz a Schweppe, aki megalapította a Schweppest, napjaink egyik legnépszerűbb tonikvíz márkáját.
Az első kereskedelmi forgalomban kapható tonikvizet végül 1858-ban szabadalmaztatta Erasmus Bond, az Islingtonban található Pitt & Co. tulajdonosa. Mégis inkább emésztést elősegítő italként, mint lázcsillapítóként hozták forgalomba, mert valószínűleg már akkor is elégtelen mennyiségű kinint tartalmazott a malária kezelésére.
Napjainkban
Ma már hatalmas tonikválaszték áll rendelkezésre a kézművestől a tömeggyártásúig, az egyszerűektől az ízesítettekig. Ha kíváncsiak vagytok, nálunk megismerkedhettek a legnépszerűbb márkák történetével is.
