Talán nem is londoni a London dry gin?

Sok gines üveg címkéjén láthatjuk a „London dry gin” feliratot úgy, hogy valójában például egy skót, izlandi, horvát vagy éppen magyar ginről beszélünk. És hát azt be kell látnunk, hogy az előbb felsorolt országoknak vajmi kevés köze van a brit fővároshoz.

Annak ellenére, hogy London dry gin a neve, valójában nem a brit világvárosból származik. A gin esetében igazából nincsenek olyan földrajzi korlátozások, mint a cognac, a tequila, a champagne vagy éppen a tokaji aszú esetében. A London dry kifejezés valójában egy minőségi megjelölés, és azt a világon bárhol előállíthatják.

Méregből minőségi szeszes ital

Az 1700-as évek ginőrületének idején a ginipar virágzott, az ital előállítását azonban igazából semmilyen módon nem szabályozták, ami azt jelentette, hogy a gátlástalan lepárlók veszélyesen durva módszerekkel készítették a párlatot. Egyes lepárlók még metanolt is adtak hozzá, egy mérgező vegyi anyagot, amely halálos lehet. Az így kapott folyadék sokszor gyakorlatilag ihatatlan volt, mert az íze annyira kellemetlen volt. 

A gingyártás 1830-ban emelkedett új magasságokba, amikor feltalálták a Coffey lepárlót, vagy más nevén az oszlopos lepárlót. Ez lehetővé tette a gyártók számára, hogy a lepárlókba jobb minőségű szeszes italt töltsenek, és sokkal jobb gint állítsanak elő, mint amilyet korábban valaha is kóstoltak.

Amikor a London dry gin először jelent meg a színen, az volt a célja, hogy a ginivók olyan minőségi párlatot élvezhessenek, amely nem volt tele a lepárlás utáni kellemetlen vegyi anyagokkal. Tehát egy London dry gin garancia volt a minőségre a fogyasztók szemében.

Minden London dry desztillált gin, de nem minden desztillált gin London dry

Most pedig jöjjenek a finomabb részletek! A London dry és a desztillált ginek is kettős lepárlás eredményeként készülnek. A folyamat magas minőségű, nagyon magas tisztaságú, legalább 96%-os alkohollal kezdődik. Ezt a párlatot utána újra lepárolják, és minden ízanyagot ebben a folyamatban kell hozzáadni. Ezeknek kizárólag természetes növényi anyagoknak kell lennie, amelyekből a legfontosabb összetevő természetesen a borókabogyó. A lepárlás után semmit sem szabad hozzáadni, kivéve a vizet és egy kis mennyiségű cukrot. A London dry gineket 70%-os töménységben vonják ki a lepárlóból, és 40% körüli töménységben árulják. Színezéket vagy édesítőszert nem lehet hozzáadni. 

A desztillált ginek esetében bizonyos összetevőket a lepárlás után adnak hozzá a szeszhez (pl. macerálják), aminek oka, hogy ezek az utólag hozzáadott anyagok nem élnék túl a lepárlási folyamatot. Ilyen például több gyümölcs, az uborka vagy például a rózsaszirom is. Ezért ezek az italok nem számítanak a London dry ginnek, ők desztillált ginek. Természetesen ettől a minőségük nem lesz rosszabb, sőt nagyon sok kiváló minőségű desztillált gint találunk a piacon.

Milyen más típusú ginek léteznek még?

A híres és kifinomult London dry gin mellett létezik a Plymouth gin, amelynek finomabb borókás íze van, és más ízek, mint például az édesgyökér, nagyobb hangsúlyt kapnak. Ezt a fajtát kizárólag az Egyesült Királyságban, a Devon megyei Plymouthban lehet készíteni. A városban viszont már csak egyetlen lepárlóüzem van, amely 1793 óta üzemel.

Az Old Tom gin egy másik stílus, amely sokkal édesebb, mint a londoni és a plymouthi ginek. Különösen a 18. században volt népszerű, és az utóbbi időben éledt újjá. Állítólag ez az a gin, amely áthidalta a holland genever és a London dry közötti szakadékot.

A Navy strength gin a nevéből adódóan sokkal erősebb, legalább 56,5% alkohol fokú.